Vad szurdok, vöröses sziklák, kék barlangok

Ajaccioból elindulva Korzikának egy egész más arcát ismerhettük meg. Szakadékos hegyi kanyarok vezettek Les Calancheshez, ahol megértettem, hogy miért nevezték a görögök Korzikát Kallistének, a Szépség szigetének. A városok, kikötők szelíd báját hatalmas, vöröses gránit sziklavonulat bizarr formái váltották fel 400 méteres tengerszint feletti magasságban.

Image may be NSFW.
Clik here to view.

Buszunkból kiszállva az 1 kilóméteres “sétaúton” az azúr tengerből kiemelkedő vöröses rózsaszín sziklaóriásokat szabadon élvezhettük, fényképezhettük, már amennyire a mellettünk araszoló motoros, autós, buszos forgalom engedte. Idegenvezetőnk ezért kivételesen nem szabott időhatárt. Adrenalin szintünket emelte, hogy a szakadék szélétől csupán fél méter magas támfal választott el bennünket. Egy fotózó útitársam buzgalmában meglökött, úgyhogy majdnem megtapasztaltam a salto mortalét (húgom változatában molto sartalét).

A szél és az esővíz évmilliós munkája az egyik sziklába lyukat vájt, amely szív alakban küld üzenetet a természetimádó turistáknak. Nem véletlen, hogy az UNESCO 1983-ban a világörökség részének nyilvánította Les Calanchest.

Image may be NSFW.
Clik here to view.

Szív alakú lyuk a sziklában

A nyugati part másik csodája felé indultunk némi pihenő és fagyizás után. A Scala di Santa Regina (Égi királynő lépcsője) szintén a természet alkotása.

Utunkat kecskék és disznók kényelmes vonulása keresztezte, akik hírből sem ismerték a zebrát. Lelki nyugalommal sétáltak át buszunk előtt. Végül megérkeztünk az 500 méteres sziklák káoszához, melyek lábánál a nem túl vízbő Golo kanyargott. De így is fenséges látványt nyújtott a fehér gránitból álló 8 kilóméteres díszlet, amit Dante poklának is neveznek. Egy duzzasztógát segítségével elektromos áramot nyernek a folyó vizéből.

Élményekkel telve hagytuk el ezt a vad szurdokot, és a buszban szállásunk felé robogva tovább álmodtuk az egy napba sűrített gazdagságot. A köztes pihenőnap után a sziget déli csücskébe, Bonifacioba indultunk. Sofőrünk a kikötőben tett ki bennünket, ahol már várt családias kishajónk.

Image may be NSFW.
Clik here to view.

Bonifacio látképe

Bár Ajaccio a főváros, ezt a titulust Paul Valery, a költő, a szépséget illetően Bonifacionak szánta. Teljes mértékben egyetértettem vele, amikor hajónk kifutott a tengerre, és a fehér, réteslapszerűen rétegződő mészkősziklák kavalkádja között siklott velünk. Bal oldalon a városka szinte a kikötőbe ér, a parton egy kocsma felirata megmosolyogtat: Kissing pigs, azaz Csókolózó disznók. A szikla tetején egy vár őrködik, amihez az ún. Aragon lépcső vezet. De egyelőre maradjunk a vízen! Két kékbarlangot közelről is megmutatott a kapitány, melyek falát karcsú cseppkövek ékesítették, alulról pedig a türkiztől a sötétkékig váltakozó hullámok nyaldosták. Ezután megpillanthattuk Szardínia szigetét is, mely a tiszta időben 10 km-re tőlünk egész közelinek tűnt.

Image may be NSFW.
Clik here to view.

Bonifacio, vár és kikötő

Visszafelé a Napóleon kalapja nevű barlangot és a meredek, 70 m magas homokkőplatóra épült “meseházikókat” csodálhattuk meg, amelyek fotókról jól ismertek. Hajónkat elhagyva a fiatalok az Aragon lépcső meredek fokain, mi, óvatosabbak dottón közelítettük meg a várat, így is káprázatos panorámát élvezve. Lefelé mi is gyalog lépkedtünk utolsó pillantásokat vetve a százféle alakzatra és a tenger csillogó tükrére, sziklákhoz csapódó tajtékjára.

Korzikától kétórás bastiai városnézés során vettünk végső búcsút, mielőtt újra elnyelt volna bennünket tátott szájú komphajónk. Vasárnap lévén a St. Nicolas téren egy kirakodóvásár nyüzsgő tömegébe csöppentünk, majd Napóleon császári lábai előtt találtuk magunkat. Kissé kevélyen tekintett a zsibvásárra, mintha sértette volna méltóságát a piaci feeling, főleg a Mickey egeres törülközők látványa. Kedves momentum volt később a kikötő házai közt az egyik ablakból kikönyöklő néni.

Image may be NSFW.
Clik here to view.

Festett kép egy ház falán

Miután nem köszönt vissza, rájöttem, hogy festett kép. Valószínűleg életében is így szemlélte a színes túrista-áradatot, családja pedig méltón őrzi a nagymama emlékét. A zegzugos utcákon kijutottunk a kikötőbe, ahonnan felkaptattunk a fellegvárba, a Terra Novára. Még egy utolsó pillantás a kikötő aprónak tűnő hajócskáira, majd irány a már jól ismert óriás, ami Bastiából Livornóba visz. Kéményén utoljára csodálhattuk meg az ország jelképét, a mór fejet.

Viszontlátásra Korzika! Corse au revoir!

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!